....... Behunyom a szemem és újra ott állok  abban az idegbajjal felhúzott családi házunk konyha ablakánál, akár az egyik őszbehajlós délutánok egyikén.....

Újra végignéztem,  amint  a megszokott és erőteljesen ziháló  düh , az izzó  indulatok  kifröccsennek belőle , melyek    egyöntetű  ütlegelős mozdulatokká forrnak össze, amiképp  veri szinte  egyenletes ritmusokba forrva az egyik ebünket.....

Néztem az arcát ilyenkor makacsul,  magamba égettem azt a rettenetes gyűlöletet, mely addig ott feszült az arcmozdulatain, mígnem kiokádta magából  ennek a nagyon sötét energiának a létezését.... Végignéztem ahogy a tombolás végén kielégülve nyugodott le benne a fagy és a jég birodalma......

Óooh, igen ....általában kettő vagy három kutya képezte az udvara élő szőrgombócait, avagy a rövidszőrűekét......  Címkézett ebek és áldozatok voltak egyben .....

Mindig volt egy kedvenc és mindig volt mellette egy olyan, aki bármit tett , soha nem léphetett egy méltóbb szintre,  ő volt a "rossz kutya ", akin folyton leverhette gyenge és rombolós idegrendszere tébolyult  csapásait..........

Azt is nem is tudom , ha volt harmadik eb, mi is volt a szerepe, de az a valami jelentéktelenebb volt mindig a másikakhoz képest  és nem egy véreb alkatú természetesen.......

Látványosan és erősen vonzódott az agresszív megjelenésű formákhoz....

Morbid módon , de szinte örömmel élte meg, hogy ezekben a vérebekben visszatükröződhetett benne önmaga "emberi" lenyomata , ha ez egyáltalán emberi forma volt,  melyet hordozott a két lábán keresztül nap,  mint nap....

Sejtheted, kedves olvasóm,  milyen folyamat termelődött ki bennem , míg  szép lassan és  remegő gyomorral ,  a visszafojtott könnyeim nyeldesve alig vártam, hogy elhagyja a bűntény helyszínét és  azonmód  ott teremtem, hogy vígaszt és melegséget töltsek  a fájdalmaival küszködős és szomorú szemű ebekbe.......

Azóta is ez van, azonnal odaállok a megsebzett, a megalázott , a kitaszított élőlények ( emberek, állatok ) és olyan helyzetek  mellé, ahol jogtalan és igazságtalan fájdalom osztás volt..............

A gyerekeit és a testvéreit is hasonlóképpen címkézte fel ....... egész biztosan kitalálod, hogy nálam melyik kiosztott lap fénylett fel nap, mint nap.......

Igen, a rosszabbikat húztam, már akkor mikor megszülettem.............

Még mindig nem derült arra fény, hogy igazából az anyám nem akart engem,     vagy az apám utasított el egyből, mikor csalódottan pásztázta végig születésem után világra dobott , vézna kis testem, melyről már akkor hiányzott egy kisebbfajta férfi ivarszerv, melytől erősebb igazolást nyert volna a lényem az élethez való jogomhoz..........

Valahogy nem derült ki  soha az igazság minderről a tényről ,   úgy igazán jól és kimondva,   felvállalva a sötét titkot, mely a sejtjeimbe lerakódott és mely egyfajta járulékos  szennyként borítja be olykor-sokszor az  igen érzékeny  belső rendszerem.....

Kisded koromban kórházba kerültem,   a megtévesztős  sajnálkozós hangjaikon keresztül akadozva adagolt történet egyre inkább meggyőz arról,    hogy amiért nem akartam enni egy időben  közöttük , már az is egy lázadási formám volt........

Vészesen lefogytam, talán tudatosan  választottam volna az elmúlást,   hogy minél hamarabb elfelejtsem őket,     mert az a csecsemő, aki nem akar enni , annak nem jó ott élni , ahonnan akár a táplálék is mérgezővé válik..........

Sajnos megmentettek, és sajnos vissza kellett térnem közéjük,  hogy ebben a mérgező milliőben mégis megszülessen bennem még makacsabbul a fény ............